Kerék története

Na, szóval eleinte jó érzéssel töltött el, hogy nem kell a hétköznapi problémákkal törődnöm, mert az egyébként mindenkinek vannak. Mint például, az otthon váró szituációk, amik többnyire a főbérlőnk agymenéséből adódtak. Merthogy ö úgy gondolta, ha már az apám nem tudott megnevelni, majd ö gatyába ráz, az anyámmal és öcsémmel együtt. Na, erre az öcsém majdnem rá is ment. Ekkor már szívogattam, iszogattam, de az anyám tartotta a lelket kis családunkban, mint ahogy teszi mai napig. Az öcsémmel történt incidens után egyértelmű volt, nem maradhatunk ott tovább. Jött a keserű leves és kiköltöztünk az Isten háta mögötti víkendtelken álló helyre, közel tíz négyzetméteres vityillóba. Ami akkora volt, hogy két heverő épphogy befért. Anyám pedig mehetett a fürdőkádra fektetett deszkára aludni, hogy reggel frissen vidáman 4:10 perckor kelhessen és mehessen dolgozni a gyárba, mi meg az iskolába.
Elnézést kérek mindenkitől a hosszú szünet miatt.
Na szóval, a vityilló remek menedék helynek bizonyult a mai napig, de inkább otthonnak hívom már kisseb átalakítások után. Azért az elején mondanom sem kell, hogy a víz be sem volt vezetve, ezért anyám úgy hordta az éppen kint lévő szomszédoktól a vizet főzéshez, mosogatáshoz. A bútorainkat se volt igazán hova rakni, a lakás nagysága miatt. Szóval nem volt túl rózsás a helyzet.
Az egyik kedves emlékem pont a víz hiányából fakadt. Ugyanis fogmosásra elég volt a víz reggelente, de zuhanyozni, esetleg fürödni? Ugyan már. Szóval gondolhatjátok, mikor az ipari iskolába gyakorlaton az átöltözéskor milyen gyorsnak kellett lennem, hogy a társaim ne lássák meg a az idő alatt összegyűlt koszt a testemen. Talán két hónap volt a rekordom. Nem volt gyenge. Megváltás volt eljutnom a fürdőbe télvíz idején, hogy lemossam magamról a mocskot . De ez is meg volt idővel, hogy mertem zuhanyozni a kéthetente, a gyakorlati oktatás helyén lévő zuhanyzók bármelyikébe. Sikeresen túléltem ezt is, bár még a házbővítés nem volt meg. Erre még egy évet kellet várni, így nem volt könnyű.
Jut eszembe, akkor már bmx-eztem, merthogy ott legalább ki tudtam élni a feszültségemet. Ennek eredményeképpen, 1995-ben megnyertem egy hazai amatőr versenyt 20 évesen. Fel sem fogtam, hiszen nekem nem erről szólt, hanem a mozdulatok finomságáról, és dinamikájáról. Nem akarom fényezni magam, de kiba… sz… talaj volt ahol meg kellett nyilvánulni, bár ehhez én hozzá voltam szokva. Itthon sem volt sokkal jobb helyünk.
De ott volt a bizonyítási vágy, és én megcsináltam. Saját zenére, az akkori slágeres punk, OFFSPRING-re hibátlant mentem mind a kétszer…
Most a könnyeimmel kell hogy küzdjek, hiszen azóta sok minden történt ami befolyásolta az életem, amit igyekszek majd megosztani veletek.
Kerék
Klikk, tovább.

Pages: 1 2 3 4 5 6 7 8 9