Kerék története

Üdv.
Na, szóval még mindig a bicikli. Ergo, bmx. Épp tegnap meséltem vidáman az egyik versenyen való szereplésemet, ami többnyire az alkoholmámorról szólt, meg a bennem felgyülemlett indulatokról. 2001-et irtunk az ominózus eset történtekkor. Ez az idő volt az akkori életvitelem csúcspontja. Akkoriban találkoztam és mélyítetem el kapcsolatom egy szociális munkásnak tanuló, azóta már aktívan dolgozó 1 gyerekes anyával. Mondhatom szép dolgokat kellett végignéznem egyik kedvenc, éppen Németországból hazaköltöző barátommal való beszipuzott és átbulizott éjszaka után. Visszatérve a versenyre, a barátnőm hazament hétvégére, erre én meg unalmamba úgy berúgtam és szívtam a (péntek éjszaka mámorába, amit most nem részletezek), hogy reggel a detoxikálóban tértem magamhoz. Az állam kiszakadt, a jobb kezem kisujjának bütyke pedig elcsúszott, eltűnt, amit azóta se találok. Kaptam rá gipszsínt, gondolhatjátok meddig bírta.
Egy hét múlva a versenyen, ahol megjegyzem, az egyik kocsmába igen csak jó minőségű házi főzésű sört lehetet kapni, ami 100 forintba került,és 1 egész liter 3% alkohol tartalmú volt. Természetesen pénzem csak annyi volt, hogy a vonatjegyemet odafelé megvegyem, persze gyakorolni ugyebár még nem tudtam a gipsz miatt, nem baj én ittam és buliztam.
Na, szóval a verseny is csak egy jó ürügy volt ,hogy ismét fejen álljak. Ami meg is történt.
Reggel fél kilencre értünk a verseny helyszínéül szolgáló kis városba. Én perszer pénz nélkül. Végy egy régi biciklivázat, aminek származási helye kétes, bár a gikszer az volt,hogy mindenki tudta honnan és kié volt. Ez engem persze nem zavart, mert volt sör olcsón, meg ember bőven, aki meghívjon egy szimpatikus raszta fiatalembert. Ment is ez rendesen, tizenegyre már offon is voltam és be is aludtam a pálya szélén a tornaterembe. Erről készült egy nagyon jó kép, ami később megjelent az egyik haza extrém magazinban. Elég vicces, pont az újság közepén található poszterről beszélek most. A kép előterében a bmx-es kolléga éppen a legdurvább trükkjét tolja, míg a háttérben egy földön fekvő ember hátsó fertálya látható. Szóval ez én voltam és ezt sikerült még jobban nyomatékosítanom.
A felkelésem utáni elfogyasztott még több sör hatására teljesen elvesztetem a kontrolt. Közben a verseny elérkezett a díjátadáshoz, amihez én is hozzájárultam alpári beszólásokkal és oda nem illő viselkedéssel mondhatni vergődéssel. Nem mertek szólni, vagy tudom is én, nem igazán emlékszem. Hogy miért fontos ez?
Azért, mert most hétvégén voltam megint egy versenyen hosszú-hosszú kihagyás után és még saját biciklim is volt, meg még a trükkök is mentek a bemelegítéskor. A szervezők egyike, akit jól ismerek, valószínűsítem, hogy emlékezett még a régi énemre. A nem ivós, akaratos, teljesítőre és az azt követő hanyatlóra. tehát megkért, hogy induljak a versenyen és a nevezési díjjal ne foglalkozzak. Ezután, mikor meghallottam a nevem a hangos bemondóba, hogy készüljek mert én jövök, megint éreztem a régi tüzet ami életben tartott, csak most már társult némi élettapasztalat. A trükkjeim persze em voltak maiak, de a saját elképzeléseimet tükrözték, amire kaptam is visszajelzést fiatalabb sporttársaimtól. Hogy ez, meg az tetszett, s ez akkor mindennél többet ért. Bekerültem a döntőbe is, de nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy megmutattam a saját elképzeléseimet, amibe benne van a múltam és ettől lett az enyém. Szóval nagyon jó töltést kaptam. Ez olyan, mint amikor az ember a sűrű erdőből kiérve visszanézz és látja honnan jött, és hol tart most.
Kerék

Pages: 1 2 3 4 5 6 7 8 9