Egy szerencsejátékos története

Átlagos családból származom, szerető és jó erkölcsöt tanító és mutató környezetben nevelkedtem. Szüleim 16 éves koromig tanárok voltak, aztán apukámnak lehetősége volt elmenni egy pékségbe ügyvezetőnek, anyukámat pedig leszázalékolták. Apukám munkahely változtatása után a család anyagi helyzete javult, az átlagnál kicsit magasabb színvonalon tudtunk élni. Kezdetektől fogva rengeteget utaztunk (téltől tavasz közepéig síelés, nyáron nyaralás tengerparton) viszont mindennapi megjelenésünk és életvitelünk abszolút nem volt hivalkodó, a pénzt szüleim mindig nagyon megbecsülték és jól beosztották, így tudták ezt megoldani két tanári fizetésből. Anyukám meglehetősen családcentrikus, ám erősen túlkontrolláló típus, aminek következtében nem tudtam úgy élni, ahogy én szerettem volna, félrerakott pénzemből nem tudtam megvenni, amit szerettem volna, merthogy az nemtetszést váltott volna ki. Egy másfél évvel idősebb bátyám van, akinek már fiatal korában kialakult erős egyénisége mögött megbújva saját egyéniségem nem fejlődött ki igazán. Mindig arra sodródtam, amerre a szél vitt, nem igazán találtam a helyem, nem tudtam felvállalni saját magamat, hanem inkább mindenkinek meg akartam felelni. Tanulmányi eredményeim mindig kiemelkedőek voltak, bár nem igazán kellett sokat tennem ezért. A sportban is jeleskedtem, több nemzetközi versenyen sikerült dobogós helyezéseket elérnem, viszont ez már inkább a mérhetetlen mennyiségű munkának, mint a tehetségemnek volt köszönhető.
Először játékteremben 14 éves koromban voltam, ekkor ruletten egyből elvesztettem az addigi összes pénzemet, és ez a későbbiekben is így maradt. Gépszíjas típusú játékbeteg vagyok. A cél akkor az volt, hogy az edzésen így „ingyen” juthassak a colához, amit mindig szerettem volna inni, de sajnáltam rá a pénzt, és anyuék szerint hülyeség is arra költeni, igyak inkább vizet. Ez után a vesztés után elmentem szüleimhez, akik az utca végén vendégségben voltak, és elmondtam nekik, hogy mi történt. Azt mondták ez nagy butaság volt, de tanuljak belőle, és többet ilyet ne csináljak. Sajnos nem értették meg, hogy a játék irányított, és onnantól teljesen egyedül voltam ezzel a problémával, amit magam sem értettem. Visszatekintve két abnormális élményt tudok felidézni a szerencsejátékkal kapcsolatban a korábbi időkből. Az egyik kb 8 éves koromban volt, amikor egy 20Ft-osokat tologató gépen annyit nyertem, hogy a farmerom zsebe majdnem szétrepedt a fémpénzektől, viszont utána mégis az összes pénzt visszaszórtam a gépbe, tudva pedig, hogy biztosan nem nyerhetek. A másik, pedig az, amikor szüleimmel nagymamámékhoz tartva Budapestről Győr felé mindig megálltunk Tatabányán vásárolni, ahol apu adott néhány 10Ft-ost, és együtt játszottunk egy nyerőgépen. Na, én ezekből az utakból csak erre emlékszem, meg arra, hogy mindig könyörögtem, hogy hagy játszhassak még.
Klikk, tovább.

Pages: 1 2 3