Egy szerencsejátékos története

Több mint két évig játszottam még, durvábban, mint valaha. Végül egy borzasztó mélypont újabb esélyt adott arra, hogy el tudjak indulni újra a felépülés útján, amit láttam már, hogy milyen szép, csak letértem róla. Azóta 2007. május 15-től fogva nem játszottam, megcsináltam a G.A. erősen ajánlott 12 lépését, követem a sok-sok felépült szerencsejátékos tapasztalata alapján kialakult program ajánlásait, hetente többször járok a Névtelen Szerencsejátékosok gyűléseire, és életem minden elképzelhetőnél fantasztikusabban alakul. Vannak céljaim és terveim, kapcsolatom a családommal jobb, mint valaha, tervezhető a jövőm, lehet velem együtt élni, lehet bízni bennem. És én is tudok bízni magamban. Mostanra már nem az a legnagyobb problémám, hogy hogyan ne játsszak, hanem hogy hogyan tudom az életemben a sok csalárdság és csábítás ellenére a helyes utat járni. Mindig adódik lehetőségem arra, hogy jóvátegyek egy-egy darabot a múlt dolgaiból. Szeretek élni, van egy csodás feleségem, barátaim, saját vállalkozásom, befejeztem az egyetemet, és épp most csinálom a másoddiplomám a SOTE addiktológiai konzultáns szakán. Számtalan szó szerint csoda történik velem minden nap. Kialakult egyfajta hit bennem, amire mindenkor támaszkodni tudok. Azt mondhatom, hogy ajándéknak érzem a szerencsejáték betegségem, ellenére a rengeteg szenvedésnek és fájdalomnak, mert térdre kényszerített, és ez által olyan dolgokra tudtam nyitottá válni, amik normál esetben biztos sosem érdekeltek volna.

Pages: 1 2 3