Sajnos már egyre kevésbé tudtam magamat elfogadni, a gimnázium első éveire. Ennek az lett a következménye, hogy szándékosan kezdtem el magamat megváltoztatni, mint kívülről, mint belülről. Csalódtam magamban. Elkezdtem szépen kialakítani a „új Mikit”. Nagyon rosszul élhettem meg a dolgokat a fejlődésem során, ha már a boldogulásomat az „új Mikiben” kerestem. Az „igazi Mikit” megerőszakoltam. Úgy gondolom, hogy ez az egyik fő momentum az életemben, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy kényszeres legyek. Mint a gimnáziumban, mint az általános iskolában a baráti kapcsolatok kialakulásánál megjelent az alkohol, cigaretta. Általános iskolában kimondottan a „nagyfiús”érzés miatt. Gimnáziumban a „nagyfiús” érzés mellett észrevettem az alkohol „gyógyító” hatását a személyiségemnél. Észrevettem, hogy sokkal bátrabb, kezdeményezőbb, „jópofább” vagyok. Igazi sikerélmény volt, hogy a lányoknál is kezdeményezőbb voltam, alkoholos befolyásoltság alatt. Kezdtem megszeretni a szórakozást (házibulik, bálak, discok). Nem igazából érdekelt a tanulás, sokkal inkább a csavargás, szórakozás. Nem volt igazán jövőképem. Ráadásul volt egy barátom, akivel nagyon „egymásra találtunk”. Mindent együtt tettünk. Rengeteget jártunk játékgépezni a gimnázium második évétől, mikor újra elsős lettem (ekkor ismerkedtünk meg). Ebben az időben kevés helyen volt nyerőgép a városban, de én megtaláltam azokat is. Egyszer játszottam pénzben, az egyik nagyáruházba betett gépen. Teljesen elbűvölt a gép, már akkor éreztem valami furcsa érzést. Olyan, mintha valami „vérszerződést” kötöttem volna akkor a nyerőgépekkel.(Sajnos ez a szerződés 40-éves koromig fennállt.) Sajnos tizenhét éves koromra nagyon kényszeres lettem, egyre jobban uralták a kényszeres gondolataim, kényszeres cselekedeteim a hétköznapjaimat. A kényszerességem megbénította a mindennapi létezésemet. Persze ebből nem igazán vett észre senki, semmit. Nagyon leterhelő, fárasztó volt a kényszeres működésem, és csak egyre rosszabb lett. Aztán egy idő után észrevettem, hogy az alkoholos befolyásoltság tudja enyhíteni a kényszerességeimet, szenvedéseimet. Ez is csak egy bizonyos alkoholszint felett tudott működni. „Megtanultam” sokat, gyorsan, „megtervezetten” inni. A cél az volt, hogyan tudom magam „kiütni”. Egyre többet piáztam a gimnázium második felétől, ebben segítségemre voltak az akkori szórakozási lehetőségek. Nem tanultam tovább, mivel az akkori érdemjegyeim nem tehették volna lehetővé, meg nem is akartam. A gimnázium után jelentkeztem idegen nyelvű levelező tanfolyamra, ahol ott is sikerült megbuknom. Itt is újra kezdtem az elsőt, de itt már nem fejeztem be az iskolát. A gimnázium után semmi más nem érdekelt, csak a szórakozás. Ebben láttam az élet értelmét. Aztán megismerkedtem egy lánnyal, akivel két évig voltam együtt. Elvégeztem menet közben, egy Üzletvezetői Tanfolyamot, és mellette pedig dolgoztam a vendéglátásban. Hol cigarettáztam, hol nem (ez jellemző volt a gimnáziumi évekre is). A szerencsejáték még nem vett részt állandóan az életemben, de egyre jobban ismerkedtem meg vele. A barátnői kapcsolatom első felében volt egy kis megállás az alkohol, cigaretta, szerencsejáték tekintetében. Fel tudtam tartóztatni őket, a szerelem érzése kiszorította ezeket. A kapcsolatom második felében jelentkeztem a helyi tanítóképző főiskolára, ahová fel is vettek. Sajnos itt el is kezdődött az „ámokfutásom”. Megszédített a rengeteg nő látványa, a pezsgés, az állandó bulizás lehetősége. A barátnőmmel való kapcsolatomnak vége is lett. Innentől kezdve semmi más nem érdekelt, mint a szórakozás. Rengeteget buliztam. Hol cigarettáztam, hol nem. Viszont egyre jobban kezdtem belemerülni a szerencsejátékokba (kártya, nyerőautomaták). Voltak barátnőim a főiskola alatt, de inkább jobban vonzott a barátokkal való szórakozás (cigaretta, alkohol, szerencsejáték, buli). A főiskola után jelentkeztem a Budapesti Kereskedelmi, Vendéglátóipar és Idegenforgalmi Főiskolára, ahová fel is vettek levelező tagozatra (másoddiploma képzésre). A szórakozás ez időben is nagy erővel ment tovább. A szerencsejáték kissé háttérbe szorult a főiskolai tanulmányaim alatt. (Ez egy kétéves képzés volt.) Aztán jelentkeztem egy híres multinacionális céghez, mint üzletkötő. Innen elbocsátottak. Mivel a kereskedelemtől vártam a nagy „csodákat”, így tovább folytattam a kereskedelmi pályafutásomat. Nagyon jó nevű cégekhez kerültem mindig is, ahol legtöbbjénél nagyon jól kerestem, és nagyon sikeresen is tudtam dolgozni.
Klikk, tovább.
0 Responses
Stay in touch with the conversation, subscribe to the RSS feed for comments on this post.