Miklós története

Ezeket bizonyította a nem mindennapi sikereim a cégeknél. Mind közül is volt egy cég, ahol álmaim munkahelyét találtam meg. (Ez volt a második munkahelyem a kereskedelemben.) Óriási sikereket értem el, csak sajnos, a pénz, a pompa, a csillogás még jobban megfertőzött. Ekkor kezdtem el látogatni a kaszinókat is. Egyre jobban uralták a napjaimat. Alig vártam, hogy mehessek játszani. Sokszor előfordult, hogy késő hajnalban értem haza. Elkezdtem egyre nagyobb pénzeket nyerni, és veszíteni. Ezekben az időkben nagyon kevés alkalommal tudtam megtenni, hogy nyerőben szálljak ki. Pedig még a játékos pályafutásom elején, többször megtudtam tenni, hogy nyerőben felálljak. A kaszinó mellett sűrűn jártam kártyabarlangokba kártyázni, kocsmákba, vendéglátóhelyekbe, játéktermekbe nyerőautomatázni. Ebben az időszakban kezdett előfordulni, hogy kezdtem elmaradni a kölcsönkért pénzekkel. Sajnos leereszkedtem nem becsületes utakra is (amik kitartottak negyven éves koromig, és kész szerencse, hogy ezekből nem lettek komolyabb bajaim). Sajnos egy idő elteltével egyre kevésbé tudtam koncentrálni a munkámra, így innen is elbocsátottak. Ennek a munkahely végére nagyon sok tartozást felhalmoztam. A”munkás éveim”során (de ideteszem az első két főiskolámat is) akármilyen kapcsolatom is volt a nőkkel, nem tudott sokáig működni. Sajnos mindig csak azokat a lányokat tudtam bevonzani, és ők engem, akik ugyanúgy teli voltak problémával, mint én. Ezek a párkapcsolatok már az elején mindig halálra voltak ítélve. Továbbfolytattam kereskedelmi pályafutásomat a második cégem után is. Ismételten jó nevű cégekhez kerültem. Hiába voltak sikereim, hiába dolgoztam kimagaslóan, csak idő kérdése volt, hogy mikor győz az „őrület” (alkohol, szerencsejáték). Elfelejtettem mondani, hogy a második cégem alatt szórakozás céljából többször kipróbáltam a kábítószert is (party drogok). Szerencsére ezek nem kaptak helyet úgy az életemben. Vissza a cégekhez. Csak idő kérdése volt, hogy mikor győz az „őrület”. Végül is, a további cégektől is mind elbocsátottak. Sajnos egyre jobban „elkorcsosult” a működésem. Rengeteget hazudtam, loptam, sikkasztottam. Szégyent hoztam a családomra, barátaimra, barátnőimre, kollégáimra, főnökeimre, embertársaimra. Isteni csoda, hogy úgy tudtam ebből az egészből kijönni, hogy komoly károkat nem tudtam okozni az embereknek, saját magamnak. Menet közben próbálkoztam külföldi munkákkal, de egyik sem jött össze. Sajnos az évek alatt csak egyre szaporodott a tartozásom. Egyre kegyetlenebb voltam magammal, a családommal, az embertársaimmal. Egyre mélyültem bele az önpusztító életformába. Ekkor már valahol éreztem, hogy nem normális dolog, amit teszek, és hogy ennek nagyon nem lesz jó vége. Sajnos ennyiben is maradt, csináltam tovább a „hülyeségeimet”, mintha kötelező lett volna. Rettenetesen önző, érzéketlen ember vált belőlem, akit semmi más sem érdekelt csak a függőségeinek kielégítése. Nem tudtam, átérezni a dolgok súlyosságát. Sajnos ezekben az időkben több nyugtatót is szedtem a pia mellé, de eleve rendszeresen szedtem egy hangulatjavítót is. A „pályafutásom” utolsó éveiben többször próbáltam új életet kezdeni, de úgy, hogy azért az alkohol, és a szerencsejáték megmaradjon, csak más formában. Ez nem működött. Utolsó lehetőségként, „mindent felrakva” kimentem külföldre dolgozni, új élete kezdeni (ez volt öt éve). Ezt komolyan is gondoltam, mivel egyedüli lehetősségként ezt láttam, hogy tudjak változtatni a dolgaimon, tudjak új életet kezdeni. Ez sem jött össze. Pedig az első féléves kint tartózkodásom alatt, nem fogyasztottam alkoholt, nem játszottam. Valami elindult, de egyszer csak haza jöttem. Újra a pohárhoz nyúltam, és két nap alatt eljátszottam a kint megkeresett pénzemet. Ekkor éreztem igazán őszintén, hogy tényleg nem vagyok normális. Ez mellet iszonyatos kudarcnak éltem meg, hogy a „külföldi projekt” sem hozta meg a várt sikert, megújulást. Egyszerűen nem találtam a helyem, sem itthon, sem külföldön. Kétségbeesésembe visszamentem külföldre, ahol három hónapig bírtam, és haza jöttem ismét. Megint játék, alkohol, de már más érzésekkel. Tulajdonképpen az utolsó két külföldi kimenetel ébresztett rá arra, hogy valamit én tehetek rosszul az életben, és nem más valaki. Én élem meg rosszul az életet, és nem az élet engemet. Magyarul „megbuktatott” az élet, aminek „ékessége” a két utolsó külföldi kimenetelem volt.

Klikk, tovább.

Pages: 1 2 3 4