Balázs története

Másfél éves voltam, mikor elváltak a szüleim, aztán édesanyám újra férjhez ment. A tudatomra ébredésemnél már a nevelőapám volt mellettünk, őt szólítottuk apunak, az apámat pedig csak becenéven. Kéthetente hétvégén jött értünk. Ilyenkor öcsémmel együtt a nagyanyámnál zsilipeltettek bennünket, hogy a két ’apuka’ ne találkozzon.
6-7 évesek lehettünk, amikor anyám elvált a nevelőapámtól is. 8 éves koromban újra hozzáment az édesapámhoz, ekkor elmentünk külföldre, ahol 5 évig éltünk. 14 évesen jöttem vissza, addig magántanuló voltam. A középiskolát már itthon kezdtem el, gimibe jártam és azt hiszem, hogy ott kezdődött el. Már inkább a bukott srácokhoz vonzódtam, iskola után elmentem piálni. Nem tudtam beilleszkedni. Én voltam az, aki cigarettázott a vécében és iskolai rendezvényekre részegen érkezett. Volt olyan osztálytársam, akinek egy év után sem tudtam a nevét. Az italozással kezdődött minden. Rohadt gátlásos voltam, és félős. Azt láttam magam körül, hogy vannak srácok, akik vagányok, felszabadultak, van csajuk és én is ilyen akartam lenni, de magamtól nem ment. A piával tudtam felszabadult lenni. Egyre rendszeresebbé vált az italozás, a középiskolából kimaradtam. Otthon a szüleimmel nem nagyon találtam a hangot, nem tudtam velük beszélgetni, függetlenül attól, hogy megadtak mindent. Egyszerűen nem alakult ki köztünk nexus. Azt gondoltam, hogy engem úgysem értenek meg, ezért nem is mondtam semmit.
Aztán az italozáson, a rock zenén keresztül kerültem olyan társaságba, ahol jelen volt a drog. Egy darabig ellenálltam, meg voltam elégedve azzal, hogy italozom, de a kíváncsiság belevitt abba, hogy kipróbáljak különböző drogokat. Elkezdtem mákteázni. Ekkor már olyan 19 éves voltam.
Nagyon későn, az első kapcsolatom 20 éves koromban volt. Borzasztóan vágytam arra, hogy legyen egy lány, akivel összejövök, de gyáva voltam megszólítani lányokat. Én voltam az, aki mindig részeg volt, be volt állva és csorgott a nyála, szóval igazából szerintem nem is sugároztam azt a benyomást, nem voltam vonzó a nők számára. Egyszer csak jött egy lány, nagyon szerelmes lettem, aztán szakítottunk, az nagyon nagy csalódás volt… öngyilkossági kísérlet. Ezután megismerkedtem egy másik lánnyal, akkor 21 éves voltam, bár teázgattam, speedeztem, azt gondoltam, hogy na most! Már fiatal korom óta vágyam volt az, hogy mivel engem otthon nem értettek meg, legalábbis én ezt gondoltam,  szóval hogy fiatal szülő szeretnék lenni. Másképp szeretném csinálni a gyerekemmel. Nagy vágyam volt a gyerek, a család. Mondtam is ennek a lánynak, hogy én már kábítószerezgettem, meg ittam eleget és családot szeretnék, mire ő mondta, hogy milyen kár, mert ő most húzna bele ezekbe a dolgokba. Ezzel nem akarom hárítani a felelősséget, mert ez az egy mondat nekem elég volt arra, hogy jó, akkor csináljuk! Akkoriban könnyű volt hozzájutni heroinhoz, hát elkezdtünk heroinozni. Ez a 90-es évek elején volt, 91-ben. A heroin 3-4 év alatt kifutotta magát. Nem is tudtam róla semmit, se olvasni nem olvastam róla, se a tv-ben nem láttam arról figyelmeztető műsort, hogy ez függőséget okoz, meg mi az, hogy függőség. Rohadtul megijedtem amikor rájöttem arra, hogy rosszul vagyok akkor, ha nem használok. Először körzeti orvoshoz mentünk, aki Andaxint írt fel és ezzel megindult egy szenvedés, az a szenvedés, hogy hogyan hagyjuk abba. Ketten voltunk. Elkeveredtünk a Lipótmezőre. A Csernus akkor kezdett praktizálni és az akkori barátnőm volt a második drogos betege. Azt gondoltuk, hogy mi majd ketten befekszünk, és majd ketten leállunk, ami persze nem volt megoldható. Az volt a javaslat, hogy először az egyik, aztán a másik, amibe bele is mentünk. Aztán a történet vége az lett, hogy felváltva kezdtünk el kórházakba járni, mert az egyikünk kint volt, az anyagozott, a másikunk kórházban, majd cseréltünk. Aki kijött, az visszaesett egy pillanat alatt. ’95-re világossá vált, hogy ez így ketten nem fog menni. Iszonyatosan sok neheztelésünk gyűlt össze egymással kapcsolatban. Megmérgezte a kapcsolatunkat ez az egész szar.

Klikk, tovább.

Pages: 1 2 3 4