Balázs története

Szakítottunk. Annak ellenére, hogy én ezt a lányt nagyon szerettem. Meg szeretem a mai napig is. Kapcsolatban vagyunk, hála Istennek ő is jól van!
Világossá vált, hogy ráálltam az anyagra. Eladtam az összes könyvemet, összes lemezemet, elkezdtem lopni. Könyvesboltokból loptam. Ettől is rohadtul féltem minden alkalommal. Én betörni vagy rabolni sohasem mertem. Tehát teher volt anyagozni!
Először ’96-ban mentem rehabra, Ráckeresztúrra. Ráckeresztúr egy kellemes tapasztalás volt, ott jól éreztem magam. 1 évig voltam ott. Amíg kontrollált környezetben voltam, nem használtam, de ha kimenőkre mentem vagy amint egy kiskapu nyílt arra, hogy lehet következmények nélkül inni vagy drogozni, én azt megléptem. Ennek az évnek, a terápiának az lett a vége, hogy vásárolt Újpesten egy lakást az Otthon (ma úgy mondják félutas ház) ahova beköltöztük, de már a második nap főztük a teát. A lényeg az, hogy lehúztam egy évet úgy, hogy amíg a 4 fal között voltam, addig nem anyagoztam, de igazából nem történt bennem semmi változás, és ugyanott folytattam, ahol abbahagytam.
Ezután még két évig teáztam, már nem heroinoztam, vagy csak nagyon ritkán. Elmentem drogambulanciára, ott Depridolt kaptam, amit hol beszedtem, hol eladtam. Akkor már 2 év alatt bekövetkezett az, ami előtte 4 év alatt, hogy egy iszonyú teher volt a cuccozás és teljesen kilátástalan. Nekem az anyám a nagy megmentőm, s bár fiatalkoromtól külön laktam, már megint hozzájuk kellett költöznöm, utáltam az egész helyzetet, de képtelen voltam szabadulni.
És akkor megint rehab, ’99-ben. Ekkorra már többet tudtam a rehabilitációs otthonokról. Komlóra szerettem volna menni, de már nem is tudom, talán ott várólista volt, vagy többször vissza kellett volna menni, és azt már macerásnak tartottam. Valószínűleg az volt bennem, hogy ott mindenki csak rám vár, és ha ez meg nem így van, akkor menjenek a p…ba. Deszkre mentem, de azt már nem tudom, hogy miért pont Deszket céloztam meg, ott valami történik, azt hallottam. Lemenetem Szegedre de a felvételi beszélgetésen is úgy be voltam állva, hogy a beszélgetés közben elaludtam. Bekerültem egy pszichiátriára Szegeden, ott lehúztam egy pár hetet és aztán mivel volt egy lány, akivel együtt anyagozgattam pont akkor Deszken, nem oda vittek, hanem akkor nyílt Nagyszénáson egy új terápiás otthon, ahová ők exportálták a saját terápiájukat. Így kerültem Nagyszénásra. Nagyszénáson lehúztam 8 hónapot. Ott már valami történt bennem. Ott már folyt valamiféle terápia, szó volt arról, hogy velem van a probléma és nem a droggal, szó volt arról, hogy tudok-e őszinte lenni magamhoz, valamilyen szinten konfrontáltak, szembesítettek magammal. Szó volt arról, hogy mi az én részem ebben az egész történetben és nem feltétlenül a szüleimé, akiket mindig okoltam. Nem a világ a szar, hanem én is részese vagyok annak, amit kavartam magamnak. Ez felkeltette az érdeklődésemet. Mert ugye én meg voltam győződve arról, hogy ópiumfüggő vagyok és ez az én betegségem.
Elkövettem azt a hibát, hogy összekavarodtam egy lánnyal és nem tudtam magamra figyelni. Azt vettem észre, hogy a csoportokon már befolyásol, hogy ő mit mond, kire néz, mit csinál. Egy őrület volt az egész és inkább egy szexuális vonzalom, egy birtoklási vágy, mintsem szerelem vagy szeretet volt e mögött.
Megkerestem levélben a Lajost (Ráckeresztúron mentor) azzal, hogy szükségem volna arra, hogy egy évet terápiában töltsek el, viszont emiatt 8 hónap után nem akarok hazamenni, van-e lehetőségem arra, hogy visszamenjek Keresztúrra. Rendesek voltak, átvettek. Azt mondanom sem kell, hogy amíg Nagyszénásról átértem Ráckeresztúrra, nagyon csúnyán beszakítottam, de hát mindegy. A 2000-es szilvesztert Keresztúron töltöttem. Sok elképzelésem volt fiatalkoromban, hogy mi lesz majd 2000-ben, ehhez képest egy intézetben töltöttem az újév első napját. Itt lehúztam még 4 hónapot, aztán elkezdtem dolgozni és megálltam: se nem teáztam, se nem nyalcsiztam, viszont inni ittam. Ettől függetlenül valahogy elkezdett működni az életem. Tervem volt az, hogy bútorkészítéssel, asztaloskodással szeretnék foglalkozni és erre szisztematikusan rá is álltam. Egy évig dolgoztam asztalosműhelyben, utána pedig elindítottam egy saját vállalkozást. Mindezt úgy, hogy minden este megittam 2-3 üveg bort és rohadtul sajnáltam magam.

Klikk, tovább.

Pages: 1 2 3 4