1998 óta dolgozik a szenvedélybeteg ellátás területén, több civil és szakmai szervezet tagja. Képzettségét tekintve szociális munkás, szakvizsgázott szociálpolitikus (pszichiátria és szenvedélybeteg ellátás), addiktológiai konzultáns és családterapeuta. Az NCSSZI drogügyi szakértője (prevenció, kezelés-ellátás, rehabilitáció), volt Faludi Ferenc Akadémia ösztöndíjas. Az addiktológia témakörben óraadói tevékenységet végez, szakdolgozati konzulens, opponens. 2003-tól dolgozik a nyíregyházi drogambulancián, ahol egyéni konzultációkat és csoportfoglalkozásokat tart, majd Budapesten szakmai vezető, jelenleg alapítványi elnök.
Szenvedélybetegekkel végzett munkája során az emberi kapcsolatokra, azok társas viszonyaira, hatásaira, kölcsönösségére, (etikai) kiegyensúlyozására, set-setting kontextusaira helyezi a hangsúlyt, hisz az emberi belső erőforrások mozgósításának lehetőségében, a nyílt, őszinte, hiteles kommunikáció erejében. A múlt miértjei után, a jelen hogyan válaszai érdeklik. A szenvedélybetegséget/problémát és/vagy jelenséget a rosszul működő rendszer tüneteként értékeli, amely egyben az egyén, család, csoport, közösség, réteg és társadalom által küldött üzenet, jelzés is. A szenvedélybetegség rendszerszemléletű kezelésében a pszichodinamikus családterápiás módszerek alkalmazását tartja egyik leghatékonyabb eszközének.
Szociálpolitikusként az érdekképviselet, igazságosság, szolidaritás és szubszidiaritás elve mentén gondolkodik. A drogjelenséget a társadalom, civilizáció patogén jelenségének tekinti, ami fogyasztásra és függőségre predesztinál, háttérbe szorítva ezzel az egyén önreflektivitását, énhatékonyságát, önmegvalósítását (önmagává válni), valamint a magunk és másokért érzett felelősségvállalását, odafigyelésének képességét. Egyik veszélyes szenvedélynek a hatalom iránti szenvedélyt tartja, amely a legmélyebb regresszivitást, torzulást és elakadást okozhatja az élő rendszerek számára szabadságuk teljes megélésében.
Egyetért azzal a gondolattal, hogy minden társadalom számára lehetőséget kell adnia az egyén számára a csoda, a misztérium és a spiritualitás megélésére.
A szenvedélyproblémák megismerése előtt annak elfogadására kell törekedni, ha ennek hajlandósága hiányzik, nehezen fogjuk azt megérteni és kezdeni vele valamit, így annak kezelésére, megoldására tett lépéseink folytonos feszültséget, szorongást, zavart és a tehetetlenség érzését eredményezik majd.
